A nagy alkony idején, mikor az ég és föld még összeért, s az ember együtt élt a mitikus lényekkel élt egy sárkány. Hatalmas testén tűz gomolygott, szeme kéken izzott. Ő volt minden sárkányok anyja, Ő volt a világ ura. Ő volt Tiamnat a sárkány úrnő. Lánya Ereskigal és unokája Lilith hozta le a föld népének a tudást és a fényt. Mikor az ember is mágia tudóvá vált gyermekeivel együtt leszállt a vizek mélyére, s a Tó asszonyaként uralta a világot átengedve testét az emberek és állatok, az élet sokaságának. Gyermekein keresztül segített, óvott és védett. Néha bizony ítélkezett. A vakmerők kik kihívták a sorsot, s látni kívánták mind meghaltak, s csak azok láthatták kiket Ő választott.....
A választottak hívására megremegett a föld, tajtékot vetett a víz, tűz lángolt fel a messzi tengerek mélyéről, s kiemelkedett Ő, a sárkány. A tanítvány és a választott mesterek - kik szólították magukba szívták erejét, s évszázadokon átívelő bölcsességét, határtalan jóságát - kiemelkedtek népükből. Lehelletét puhán, óvón fújta rájuk, s szemük kinyílt a látásra és a tisztaságra, hogy az erők hatalmán át részesei lehessenek a gyógyítás képességének.
Szeméből lángoló mágikus tűz végtelen utazásra vitte barátait, de elemésztette elleneit.
Erre a mágikus utazásra hívlak barátom gyere velem....
Tiszta szíved megóv a sárkány szárnya alatt, de ha .... ne ülj fel a végtelenül áramló lehelletfonálra...
